Neuromobilizáció

Bármilyen mozgásszervi rendellenességről legyen szó, elképzelhetetlen, hogy csupán egyetlen struktúrát érintsen. Minél tovább áll fent a panasz, annál valószínűbb, hogy minden környező szövet sérül, így közvetve vagy közvetlenül az idegrendszer mindig érintett. Akár valamilyen mozgásszervi betegség (traumák, ízületi gyulladások, degeneratív betegségek, pl. porckorongsérv, hegek), akár más, a perifériás idegrendszert is érintő probléma (pl. cukorbetegség, pajzsmirigy alul működés, terhesség alatti panaszok) áll fent az egyénnél, a perifériás idegekre gyakorolt folyamatos nyomás idegrendszeri feszültséghez és/vagy kompressziós szindrómák kialakulásához vezethet.

Az idegmobilizáció voltaképp nem más, mint egy speciális, komplex mobilizációs technika, amellyel célzottan a perifériás idegrendszert kezeljük a feszültségek oldása érdekében. Mikor alkalmazzuk? Ha a tesztjeink alapján valószínűsíthető, hogy feszültség van az idegrendszerben. A neuromobilizációban nem léteznek merev szabályok vagy szigorú protokollok, a terápia mindig egyedi és egyénre szabott. Minden egyes technika egy hipotézis, amely a visszatesztelés során vagy beigazolódik, és mi örülünk ennek, vagy nem igazolódik be, ez esetben egyszerűen továbblépünk.

Az idegmobilizációnak – ahogy egyetlen más terápiának sem – nem az a célja/ígérete, hogy önmagában megoldja a problémát, hanem az, hogy egy komplex terápia részeként jelentősen hozzájárulhat a gyógyuláshoz.